A martini szóval kapcsolatban a legtöbb embernek az olasz italmárka jut eszébe, viszont már a XIX. század végétől kezdve így nevezték a száraz ginből és vermutból készült koktélt.
Pontos eredettörténete nem ismert, viszont úgy tartják, hogy a ma közkedvelt martinit először a New York városában található Knickerbocker Hotelben készítette el egy barista 1911-ben vagy 1912-ben. Az 1920-as évektől kezdve pedig már az egyik legnépszerűbb koktélként tartották számon az Egyesült Államokban, illetve az egész világon is egyre ismertebbé vált az ital.
Az évtizedek során az alap hozzávalók nem változtak, de az alkoholos italok arányának módosításából adódóan több verzió is létezik, illetve nemcsak száraz, hanem édes ginből és vermutból is készítenek manapság martinit.
Az International Bartenders Association (IBA) hivatalos nyilvántartása szerint a száraz martini koktél 6 cl (vagyis 6 rész) ginből és 1 cl (1 rész) száraz vermutból készül. Jellegzetes kísérője az olívabogyó, de citromot is szoktak e célból használni.
Az IBA alapján a martinit koktélpohárban szolgálják fel a következőképpen. A pohár aljára először jégkockát kell szórni, majd az erre ráöntött gint és vermutot finoman össze kell keverni. Ezután lehet hozzáadni igény szerint a kísérőket. A hivatalos recept alapján mi olívabogyóval készítettük el a martinit.
Érdekesség a felszolgálással kapcsolatban James Bond ikonikus "rázva, nem keverve" megjegyzése. A karakter így nem is eredeti martinit, hanem úgynevezett Bradfordot iszik, amely a koktél rázva készült változata. Néhány esetben pedig a gin helyett vodkával kéri az italt, ami manapság vodkatini és kenguru koktél néven is ismert.
A Bond történetek atyja, vagyis Ian Fleming nevéhez fűződik a Vesper martini feltalálása. Az 1953-ban megjelent Casino Royale című regényben rendelte ezt az egyedi variációt az angol kém. Az IBA alapján ez az ital 4,5 cl ginből, 1,5 cl vodkából és 0,75 cl Lillet Blanc borból készül jég nélkül egy kis citrommal, és természetesen ahogy Bond mindig kéri: rázva, nem keverve.
コメント